Ifjú László

Kandúr szonáta

Miáááúúú! Miiiiáááúúú!

Csillagos éjszaka nyivákol egy macska.

Hogy dúrmol(l) a cirmos "trubadúr" -

(S a csend, mint gombolyag szétbomol.)  

- egy cicamicát ostromol.   

Az agyamban... a pompa... dúr!!!    

Lesz majd itt olyan dirdúr,  

ha elkaplak, te kandúr!  

Jobb, ha a macsek imát mormol -     

(Bezzeg a kutya biztos bárányokat számol...) 

- "véletlenül" fejen csókolta egy macskakő. 

De csak tovább húzta a nótáját a "nagybőgő"!

Új tervet ötöltem:

"Cic cic cic!" - ciciztem...  

A macskusz meg csak meredten nézett: "Ez meg mit majmol?"

Mit is vártam, hogy majd a karjaimba omol?

Nyáááúúúú! - a cicmarek megbomol!

Áááúúú! - hát nem megkarmol? 

Vernyákoltam már én is! A gatyámban dúr! A "kéményem" bekormol...

2016. április 14.

(A vers alapötlete az volt, hogy a dúr és moll hangnemekre írjak dúr és mol végződésű szavakat.)