Ifjú László
Kandúr szonáta
Miáááúúú! Miiiiáááúúú!
Csillagos éjszaka nyivákol egy macska.
Hogy dúrmol(l) a cirmos "trubadúr" -
(S a csend, mint gombolyag szétbomol.)
- egy cicamicát ostromol.
Az agyamban... a pompa... dúr!!!
Lesz majd itt olyan dirdúr,
ha elkaplak, te kandúr!
Jobb, ha a macsek imát mormol -
(Bezzeg a kutya biztos bárányokat számol...)
- "véletlenül" fejen csókolta egy macskakő.
De csak tovább húzta a nótáját a "nagybőgő"!
Új tervet ötöltem:
"Cic cic cic!" - ciciztem...
A macskusz meg csak meredten nézett: "Ez meg mit majmol?"
Mit is vártam, hogy majd a karjaimba omol?
Nyáááúúúú! - a cicmarek megbomol!
Áááúúú! - hát nem megkarmol?
Vernyákoltam már én is! A gatyámban dúr! A "kéményem" bekormol...
2016. április 14.
(A vers alapötlete az volt, hogy a dúr és moll hangnemekre írjak dúr és mol végződésű szavakat.)