Ifjú László

E362

Ez kezdete versemnek, mese-rege.

Teve menetel, nehezen megyeget.

Sejtettem, melegben defekt, elesett e gebe.

Terepszemle, tesztelem, lett egy tevenyereg.

*  *  *

Egy kereszten, egy sebhelyes gennyes eretnek, 

rettenetesen, embertelen tehetetlen szenvedett. 

Erre megy, menetel egy sereg, nem kevesebb, rengeteg!

Nemzet ellenes, eretneket eresszetek! Neveletlen emberek!

Sereg elhesegette, eretneket megmentette.

Tengeren ment egyenesen messzebb.

Elmerengtem, dereng, ez ezer esztendeje nevezetes...

*  *  *

Kedves Emese kelletlen, egyetemen seggel, 

leszerel, lefejel, felelete nemleges.

Kellet nekem delejeznem... 

Eszem ne felejts!

De nyertem, mert egy

sejtelmes gesztenye szem, legyezve delejez.

Leplezetlen keble gerjedelem, felejthetetlen.

Szemem selymes mellre dermed! 

Cselekedj hevesen!

Kezem settenkedve teperhet, rettenthetetlen!

Terjed-terjed, nehezen, de verembe estem!  

Egy este megmeredt eres nemes szervem, beleteszem,

Esztert terpeszben nemez beleremegve testem!

Etyere petyere, lemeszeltem, 

serkent petesejt, szex jelenetben terhes lett.

Gyermek csemete keletkezett,

lett egy csepp emberke, eleven, nem selejtes.

Ez nem lengyel nyelv, eszperente!

Emez nem kezdete eme versnek...

2015. június 9.