Ifjú László

A nemjóját!

Falu végen, pusztán tanya,

kápolnában litánia, mert meghót a nyanya.

Arrafel gyütt ment egy pulya,

búgatón danolt, piszlicsáré kis bongyor mulya.

A nótája olyan vót, de olyan, 

mint a rézfaszú bagoly köpet,

a mindenségit mondom néked csakugyan! 

Az ebugattát, hát nem fülön bököget?

Azt a disznó belében napvilágot látott,

csüngő hasú jószág ganéjában kicsirázott,

repedtsarkú Mari néni udvarát megjárt,

bekecsbe bújtatott ménküves malaclopó úristenit! 

Meg ne várd a láncos lobogó tekintetű betyárt,

mert tenmagad őgyelegsz a fenébe az anyja keservit!

Azzal elténferget a macskajancsi lurkó,

én pediglen nem vótam többé háborgó.

Az istentisztelet a meghót nyanyának megvót,

így vót, nem így vót, a mendemondának vége vót.

2015. július 26.