Ifjú László

Cefre palota

Szivacsos agyamba eljutott az üzenet:

kocsmába invitál torkomban a szárazság.

Bent várt már rám a spiccegylet,

az Illuminált titkos társaság...

"Mi-Ti-Szó?" - szolmizált felém a szeszkazán öreg,

arca borvirágos, be volt állva mint a cövek...

"Sö'? Bo'? Pájinka? Van finom tokaji, furmint az állat!"

"Sör, bor és pálinka, ez így mind jöhet!"

Első kör: a bölcs

A G8-ak társasága a "kerekasztal" körül ülésezett,

spirituális, tudományos témákban ment az értekezlet.

"Me' a kvantumfizika-a-a-a - bööörrgghhh - szerint

a tudat hozza be a lét." - Pincé', hoszméső'! - csettint. 

"...a manifesztiválódás a kölcsönhatásba..." 

- Agymá' kölcsön! - kiabált be Józsi a diskurzusba - 

me-e-e-egado-o-o-om! "...dugományosan megfejni,

ez kvuantu-u-u-m fifika-a-a-a, tesszik éteni?"

Második kör: a megasztár

"Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a,

gyere igyá' velem cimbora-a-a-a!"

- angyalian áriázik, trillázik Béla. 

(Csendült fel a parasztopera...) 

Zenegép bekapcs, Májkül Dzsekszon berak,

Béla már a bilijén is élt-halt a táncnak.

Nos a frenetikus tánc, mit annak vélt,

inkább volt hiperbola. Negyvenöt fokba dűlt, dülöngélt...

Harmadik kör: a hódító

A cigarettafüstös félhomályban egy aranyhaj

csillant meg: "mellesleg" rendben a pultos. "Gyogizsdzsaj!" 

- mily líraian fejezte ki Pista a lovagias udvarlást,

szeme képernyőjén már lehetett látni a lovaglást...

A csajszi kicsit kapatosan íncselkedve ingerelte.

Ment a Dirty dancing, az asztalon vonaglott Marica.

Mellé mászott volna a Pista, de lelökte a mangalica.

Zutty! Archimédesi spirálba zuhant a földre... 

Negyedik kör: a harcművész

A szomszéd asztalnál ültek a szabad kőművesek.

Aznap nem dolgoztak, fondorlatos tervet szőttek...

"Felügyelni" akarták az ukrán cigit... "Maradzsámá'!" 

- kiabálta egy feketeöves vízvezetékszerelő "mester", Jani.

Átjárta az ERŐ. (a pálinka...) Nincs, ki megállítaná...

Kihívója a jobb sarokban, a (tyúk)ketrecharcos, Sanyi. 

Bal szeme sarkában pedig egy ököl szeretet...  

Nem sok kellett s kovalens kötésbe keveredtek.

Ötödik kör: a természetfeletti

"Tesmonni háravan?" - záróra, szólt a felelet.

"Jjjaaa! Gyer' Pityu innújmá! Dedeneemá!" - halhatunk egy ősi nyelvet.

Kint várta már őket a bicikli, a kétkerekű űrszerkezet.

Hogy hogy jutottak haza, mai napig találgatás... 

Egyesek szerint nem jöhet szóba más, mint a teleportálás.

A faluban csodájukra jártak, ment is a faggatózás.

A megvilágosodott Pityunak Frankeinstein szavai

jutottak az eszébe: "...ez revalitilálisz e-e-emelet..." 

Másnap reggel: a passió

A gyomorban Dante pokla, a WC-ben meg a vajúdás:

sugárban lövellt ki a hányás... A földön szanaszét

folyva a lakbér s miegymás. Véralkohol szintje

már-már kiváló - nincs benne vér... Szeme előtt a Mária jelenés. 

(Megjelent a feleség, Mária.) Sodrófával kérdőre vonta: 

Kik? "Az annunakik." Kik? "Az annunakik." Kik? "Az annunakik." Kik? 

Végtelen ciklusban ment a szíriuszi ősmagyar nyelvjárás.

Na most már elég! Fejezd már be Te End(re)... 

2015. október 4.

(Néha elgurulok a gyógyszertől... :D )